Meg újultunk

JOGI HIRADÓ

Egyéni Bíró Függetlenség Fórum 

Az Egyéni Bíró Függetlenség Fórum tudomására jutott az alábbi eset, amely az egyedi példán túl általános érvénnyel bír a bírósági szervezetre nézve. A forrást és az általa elmondottakat kontrolláltuk és egyetértésünk teljes. A közlésnek nincs akadálya. Toxikus légkör a Varsányiban - bűn az oktatás, vétek a szakmai fejlődés Mit hoz vajon az új esztendő a bíróságokon - tehetjük fel a kérdést jogosan, hiszen az elmúlt év bővelkedett meglepetésekben pl. a Fővárosi Törvényszék területén. Nem is gondoltuk volna, hogy Tatár-Kis Péternek, a Fővárosi Törvényszék regnáló elnökének a Schadl botrány kapcsán állítólagosan elhangzott, azóta elhíresült mondata milyen jól fogja jellemezni az igazságszolgáltatásban eluralkodó állapotokat a Handó-érát követően. "Bár kirúgni nem tudom, azt elérhetem, hogy ne érezze magát jól a munkahelyén" - ígérte meg az elnök a felpaprikázott végrehajtónak, aki személyes sértésnek vette, hogy az adott végrehajtási ügyben eljáró bíró nem az ő utasításai szerint cselekedett. Vizsgáljuk csak meg közelebbről, mit jelent a jogállamiság szempontjából ez a mondat: "azt elérhetem, hogy ne érezze magát jól a munkahelyén". A jogállami berendezkedés egyik kritikus pontja a bíróságok és a bírók függetlensége. A bírák jogállásáról szóló törvény szerint a bíró az ítélkezési tevékenységében független. A bíróságnak, mint szervezetrendszernek a függetlensége pedig nemcsak a független bírók együtteséből, hanem - a hatalommegosztás elvéből következően - a törvényhozói és a végrehajtói hatalomtól való függetlenségéből áll. A jogszolgáltatásnak a közvetlenül és tisztán politikai célokra való felhasználásának korában a bíróságok szakmai vezetői számára is természetessé válik a hatalom kiszolgálása, a meglehetősen inaktív és alapjogainak tiszteletben tartására kevésbé érzékeny társadalom és értelemszerűen az annak részét képező bírói kar pedig alig veszi észre, hogy - országunkkal ellentétben - egy ilyen mondat után az igazságügyminiszterig elérő lemondási hullám rengeti meg a demokratikus berendezkedésű országok hatalmi szerveibe vetett bizalmat. Abban a pillanatban, ahogyan egy bíró napi ítélkezési tevékenységének szakmaiságát és minőségét beárnyékolja az attól való félelem, hogy igazgatási eszközökkel ellehetetleníthetik a munkáját, egyrészről elindul egy igazodás, melynek kényszere csak nő a jogokért cserébe kapott materiális juttatások növekedésével (ami kétségtelenül versenyképessé tette a bírói fizetéseket a piacon), másrészről elindul a nem konform bírók eltávolítása a szervezetből. El sem tudjuk képzelni, milyen válogatott eszközökkel lehet a függetlenség tényleges érvényesülését gátolni, diszkriminálni azokat a bírókat, akik a bírói hivatással szemben támasztott, jogszabályokban foglalt feltételeknek ugyan messzemenőkig megfelelnek, de a bírói szervezetben uralkodó, elvtelen lojalitást elváró szabályoknak kevésbé. A bírósági vezetőket persze egyáltalán nem zavarja, ha igazgatási jogkörüket visszaélésszerűen gyakorolják, hiszen tetteiknek semmiféle következménye nincs ebben az informálisan instabilizált rendszerben. Mi mást üzenhetne a vezetők számára, ahogyan a Senyei György, OBH elnök eljárt az említett ügyben: nemhogy nem adta ki az iratokat az OBT kérelmére, hanem még titkosította is azokat, hogy a belátható kollektív emlékezetet sem táplálja feleslegesen. Ilyen környezetben talán fel sem tűnne, ha nem adnánk hírt róla, hogy a Varsányi Utca Fura Úrnője mi mindent tett azért az elmúlt évben, hogy mérgezze a munkahelyi környezetet a gazdasági kollégiumban. Akadályozza nem komilfó beosztott bírák szakmai fejlődését, önkényesen, előzetes egyeztetés nélkül pakolgatja őket az ügyelosztásokban, vagy éppen költözteti őket ide-oda. Minden közösségi és hazai normának fittyet hányva próbálja megtiltani különösebb jogkövetkezmény nélkül a tudományos, oktatási tevékenység gyakorlását, amely a bíróságok hírnevét is csorbítja: a helyett, hogy a szervezet büszke lenne a tudományos, művészeti, oktatási tevékenységet folytató bíróira, ellenkezőleg: idegesíti és kiveti magából ezeket az embereket. Elképesztő azoknak az igazgatási intézkedéseknek a sora, amellyel az elmúlt években tartotta állandó feszültségben a bíróit. Bár a bírókat széles körben megilleti az otthondolgozás kedvezménye, az adminisztrációnak minden reggel meg kellett néznie, ki mikor csekkolt be, ha kiment az épületből, mennyi időre ment ki, ha szabadságon volt, a szabadságot követő otthondolgozási napján bejött-e munkát végezni. A bírók munkáját az akták bekérésével véletlenszerűen ellenőrizgeti, holott erre csak akkor lenne joga, ha a bíró a feladatait nem hatékonyan vagy nem megfelelően végezné. Miközben a gazdasági kollégium bírái tisztességes, nagy szakmai felkészültséggel rendelkező bírók, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat akár a hétvégéken is, ha az időszerűség ezt kívánja. Védettségre azonban csak egy szűk, kivételezett haveri vagy lojális kör számíthat.Felvetődik a kérdés: mire ez a nagy igazgatási buzgalom? A kiszekelásra? A bírót nem lehet csak úgy az utcára rakni, ellenben munkáját ellehetetleníthetjük, kedvét szeghetjük, majdcsak elmegy egyszer magától. Az nem számít, hogy a pálya elhagyására kényszerít sok éves szakmai tapasztalattal rendelkező bírókat, megfosztva ezzel a pereskedő feleket is ügyük biztonságos, kiegyensúlyozott környezetben való elbírálásának lehetőségétől, ami végső soron aláássa a bírói függetlenségbe vetett társadalmi bizalmat. A most eltávolított bírónőt tisztessége, emberközelisége és vitathatatlan szakmai kompetenciája miatt kedvelték a felperesek és alperesek, de még az esetleg vesztes (időnként nyertes) devizaadós felek is. Az ilyen bíró sajnos kihúzza a gyufát Orosz Gabriellánál. Vagy a feljebbvalóinak való megfelelésre? Információink szerint (ahogy a munkatársai a háta mögött hívják: "ódzsé-t") nem különösebben kedvelt ő Tatár-Kis Péternél és Senyei Györgynél sem, de hát a csordaszellem erősebb a morálnál. A vezető nem, a bíró ellenben kiszolgáltatott helyzetben van. A jelenlegi hazai jogi környezet ugyanis az ilyen, és hasonló helyzetek kivédésre nem érzékeny. Mi marad egy bíró számára ezek után? Önmaga elvesztése, amit észre sem vesz és nem is fáj? Vagy a továbblépés? A példák jól mutatják, hogy az intézményrendszerű esetleges jogszabályi változások (pl. OBT jogkör növelése) sem hoznak érezhető változást, amíg az alkalmatlan személyi vezetők a helyükön maradhatnak.